Az utóbbi hónapokban heves hangokat lehet hallani Görögországból és Görögországról – leginkább az aktuálisan fennálló gazdasági helyzete miatt. Engedjék meg, hogy saját szemléletemet – tapasztalatomat vázoljam fel a következő sorokban.
Görögország 1967-1974 közt igen nehéz időszakát élte – az Egyesült Államok felé orientálódott akkori kormánya miatt. 1974-től, mondhatjuk – Görögország modern történelmét kezdte írni. Gazdasági szempontból nagyon alacsony szintről indulva – a fejlett európai országokhoz képest. Az egész görög gazdaságot szó szerint néhány multimilliomos görög üzletember tartotta kézben és a lakosság többsége nagyon szerény, szegény körülmények közt élt. 1981-ben megváltozott a helyzet, amikor Andrea Papandreou és szocialista pártja került az állam élére. Az új kormány elkezdett bizonyos programokat, projekteket tervezni és lebonyolítani – saját tőke nélkül. Így hát a fejlett gazdaságoktól elkezdtek hiteleket felvenni – ami önmagában nem hiba – amíg kordában tartják a dolgokat.
1999-ig Görögország kb. 170 milliárd eurónak megfelelő összeget kölcsönzött, alapvetően az ország fejlesztésére, különböző katonai és védekezési célokra, stb.
Mára Görögország tartozása elérte a kb. 320 milliárd euró összeget. Erre az elképesztően magas tartozásra az ország leginkább az elmúlt öt évben tett szert – a 2004-es Görögországban rendezett Olimpiai játékok után. 2003-ban és 2004-ben legtöbbet az említett olimpiai játékok előkészületei költöttek. Az idő nagyon sürgette a szervezőket, a pénz többségét gyorsan és tiszta, átlátható koncepció nélkül költötték el. Több multinacionális külföldi cég – kihasználva a lehetőségeket – nem egy esetben sokkal magasabb árakon adott el az országnak különböző technológiákat. A Játékok után sajnos az ehhez hasonló „szokások” folytatódtak. Nem szabták meg egyértelműen a gazdaságban a szabályokat, és ott, ahol voltak szabályok, egyszerűen nem tartották be azokat.
Görögország másik - igen jelentős „fájó pontja” - a hatalmas állami apparátus – rengeteg közalkalmazottal – melyeknek nagy része nem is alkalmas a feladatai elvégzésére, nem beszélve arról, hogy jelentős részük teljesen fölösleges is. Ezeket az alkalmazottakat lehetetlen munkahelyükről elbocsátani, vagy esetleg a hibáik után kompenzációt követelni. Az emberek, melyek további milliárdokba kerültek (kerülnek). Emberek, melyek nem egész 20 ledolgozott év után állami nyugdíjat kapnak.
Az ország adózási rendszere sem volt helyes és korrekt. Az adóellenőrök inkább a saját hasznukat nézték, mind az állam hasznát. Gyakorlatban a vállalkozók inkább „kifizették” az ellenőrt, minthogy befizessék az adókat.
Az összes itt felsorolt tény, és még sok más okozták az aktuális görög gazdaság krízisét.
Képletesen fogalmazva – sok kis rágcsáló megette a már amúgy is gyatra görög gazdaság hajójának fenekét, miközben a patkányok majdnem teljesen tönkretették a gazdaság legsikeresebb ágazatait.
2009 októberétől Görögországnak új kormánya van – Georgios Papandreouval (Andreas fia) az élén, aki megpróbálja kormányozni azt a hajót, amely majdnem zátonyra futott.
Yannis Iliopoulos
tulajdonos
