A görög borokról
„Borban az igazság, borban az igaz!" Mondja egy ismert közmondás. A görög történelem arról is beszámol, hogy a görögök a szőlő-termesztéssel már időszámításunk előtt is foglalkoztak és már akkor ismerték a bor minden fortélyát, még mielőtt a mai leghíresebb borászatok felbukkantak. Görögország a jó termés és bor istenének - Dionyssosnak a szülőhelye, így nem csoda, hogy a görög borok már az ókorban a legelőkelőbb asztalokon előfordultak. Felfedezték, hogy a bor fogyasztása kisebb mértékben gyógyító hatású és általában pedig javítja a kedélyt. A szőlő termesztése nagy múltra tekint vissza, és napjainkig is az étkezési szokások szerves része.
A görög borokat az elmúlt században nem tartották nagy becsben. A „görög bor" megnevezés alatt szinte mindenki a gyantás, gazdag illatú, lágy, kissé fűszeres ízű Retsinát képzelte el, ami nagy tévedés volt. A görög borászat az elmúlt években reneszánszát éli. Egyre több, kiváló minőségű borokat mutatnak be a különböző borászatok Görögország egész területén. Földrajzi és éghajlati adottságai az ország területén belül nagyon eltérőek. Macedónia leghűvösebb erdős-részén a szőlőszemek szinte meg sem tudnak érni, míg Krétán az öt hónapos kánikulák alatt szinte megaszalódnak a bogyók. Országszerte több mint 300 szőlőfajtát termesztenek 130 000 hektárnyi területen. A szőlő majdnem mindenütt képes megfoganni és termést hozni. Legyen szó kopár, szinte sziklás területről, erdős részről, netán vulkanikus földről. A legfontosabb borászati területek:
Athén környékén az Attikis - Retsina termesztéséről ismert. Athéntól északra két kisebb borászati régió - a Thiva és Atalanti.
Peloponézosz - bár teljes szőlőtermesztésének szinte az 50 %-ka közvetlen fogyasztásra vagy mazsola készítésére szolgál, mégis kiváló borokat is készítenek az itteni borászatok. Példa a Nemea márka kiváló vörösboraival.
Jón-szigetek - Kefalónia a Robola szőlőfajtából készült száraz fehérborjairól ismert. Zakynthos szigeten a Skiadopoulou fajtából készül a Verdea bor. Korfu borászatait is lassan de biztosan „feltámasztják" - a közeljövőben finom borokkal szerezhetnek meglepetést.
Égei-szigetek - Samos, Thassos és Kréta szigetek híres borairól már az ókori időkben ódák zengtek. Manapság minden ötödik üveg bor Krétáról származik. Limnos és Samos borai muskotályos ízükről ismertek. Rhodosnak is kiváló adottságai vannak a borok termelésére. Egyedinek számítanak Santorini sziget borai. Már maga a szőlő termelése egy kis csodának mondható, mert a tőkék szó szerint a vulkánikus földön „kúsznak", a szüret így nagyon nehéz és komplikált. Leghíresebb márkája a Vinsanto vörös, édes desszertbor. Bár nem annyira jellegzetes és ismert, de Santorini nagyon finom száraz fehérborokkal is büszkélkedhet.
Sok mindent le lehetne írni a görög borokról - azoknak múltjáról, termesztési technikákról, kultúrájáról. Nagyon fontos megjegyzés, hogy a régi időkben a bort vízzel hígították 2:3-hoz arányban, éppen azért, hogy ez a fenséges ital ne legyen úrrá az elméjükön rövid időn belül.
Nyaralásuk alatt, az ebédhez, vacsorához okvetlen rendeljenek bort - akár a „ház borát" , mert nem egyszer kiváló márkák kerülnek a kancsókba. Az ételek íze így még jobban érvényesül. Csak vigyázat, ezt sem szabad túlzásba vinni. Ha esetleg görögök társaságában azt hallják: „Vale neró sto krasi sou", azaz „önts vizet a borodhoz" arra utalhat, hogy a bor a kelleténél jobban „kioldotta" nyelvét, és ez az asztal körül ülőknek nem annyira nyerte el tetszését.
